Álom

Becsukom szemem, és most csak álmodom világot.
Arcomon mosoly, hisz itt minden az enyém amire vágyok.
Piciny füstös eldugott vendéglők, homokos tengerpartés mellé egy pezsgő.
Én vagyok Neki a világ közepe, meglep, elrepit, átölel nevetve.
Gondolataink egy közös szárnyon szállnak, nincsen itt sírás, nincs mi bánthat.
Boldog vagyok, hisz ugyanazt akarjuk: "felnőtt" módon élni, de gyerekek maradjunk.

De riaszt a szíréna, és már ébren is vagyok! Viszlát fehér álomvászon, viszlát édes mámor.