Halál angyala

Pergő. lassan szálló fehér tollak.
Száradó, aszalódó bőr a koponyán.
Nézd elhullanak az arany hajak sorban.
És nem marad semmi a kor porán.
Aszalódik a test, és vele a lélek túl korán.
Meghalt az érzés, meghalt az örök láng.
Nem marad semmi remény a hegy fokán.
Csak,mint a fekete angyal él tovább a halál....

Fény

Apró láng, semmi több, csak fény a sötétben és melegség.
Apró láng, semmi több, csak pislákoló fénysugár.
Apró láng, semmi több, csak fújó szélben álló reménység.
Apró láng, semmi több, csak ez volt a lelkem, ami, hol ragyogott, hol égett.
Talán nem akart semmit, csak világítani. Csak lenni másokért és melegséget hozni egy téli éjszakán. Melegíteni, mikor nincs más.
De talán világot akart váltani, talán Ő akart lenni a fény a sötétben, ami felsegíti az elesetteket és begyűjti a fázó lelkeket. Talán túl sokat akart.
Nem tud megtenni mindent. Sőt talán nem tud semmit tenni. Jár körbe-körbe üldözve a menekülteket.
Aztán rájön, hogy nem több ő, csak egy parázsló kanóc.... Nem fény, nem melegség, nem remény... Csak egy szembe szélben parázsló piciny káprázat. Hogy tudna ő bármit is? Hogy lehetne Ő a megmentő? Hiszen saját magán se tud segíteni... Rajta se tudnak segíteni. Hiába van ott a parázslás mögött a ragyogó fényesség, ha nincs erő, nincs bátorság, nincs segítség...
Akkor elalszik minden, beleveszik a sötétség legfeketébb hátterébe is.
Apró láng, semmi több, csak a képzelet volt ez.
Apró láng, semmi több, csak parázsló kanóc.
Apró láng, semmi több, csak bátor gondolat.
Parázsló fénypont, semmi több, csak szél által elfújt üres mondat.....

Bolyongás

Eltévedtem, merre tartok? Fekete ürességet látok. Üres minden: a táj, a szavak, üresek a lelkemben a falak. Kiürültem, nincs bennem semmi. Úgy érzem már ideje menni. Bukott vagyok, egy Földre tévedt lélek, tulajdonképpen minek is élek?
Körbenézek, de igazából nem látok, halott minden e világon. Csupasz szobák, arctalan arcok, felesleges küzdelmek és harcok.
Elfáradtam, nem akarom tovább, viszlát fényesség, viszlát világ.
Nem fáj már semmi, nem akarok lenni. Mosolygok, mert az őrület utat tört, mosolygok, mert már nem érdekel....Őrült mosoly, akarod látni?

Baj

Baj van és nemtom mi, beképzelek mindenféle szart. félek. nagyon félek. összejött minden, jó kapcsolat, jó munka és én mégis....szóval mégis...

Kiáltás

El akarok tűnni,
meg akarok szűnni,
A semmibe rohanni
Kívülről rohadni.
De ne aggódj, nem kiáltok.

Unom a haragot,
Unom a visszhangot,
Unom a lelkiismeret
harangjait a fejemben
De ne aggódj, még nem kiáltok.

Elegem van magamból
Elegem van a gyűlölködő hangból.
Elegem van, hogy nincs hová bújnom,
Hogy mindig ugyanazokat a szavakat fújom.
De ne aggódj, csak belül kiáltok.

Szeretném látni a fényt a végén,
Szeretném megélni álmaim lényét.
Szeretném, ha nem fájna ennyire
Szeretném, ha lényem eltűnne messzire.
Most már aggódj, mert már kiáltok.

Egy szív vallomásai

Tudod Te, hogy mit jelentesz nekem? Hogy tudhatnád, hisz elképzelni se lehet. Írhatnék, most csöpögős közhelyeket, de abban hol lenne, az amit érzek? Nehéz erről írni, hisz már sokan megírták, de mégis vágyom arra, hogy tudathassam a világgal.
Össze voltam törve, valahol még mindig darabokban vagyok, erre jöttél Te és az egész életem megváltozott.
Nézlek, sokszor csak nézem egy-egy mozdulatod és boldoggá tesz, hogy melletted vagyok. Szeretem mikor mosolyogsz, mikor éjjel álmodban motyogsz, szeretem, amikor melletted alhatok. Nem éreztem még magam ilyen biztonságban, valahogy már úgy érzem nem bánthatnak az árnyak. Mintha megleltem volna azt a helyet, amit mindig is kerestem.
Mindenki mondja, hogy "oh majd elmúlik, hogy megunod ezeket", de honnan tudhatnák miket is érzek? És ha elmúlik, és nem lesz már lángoló? Attól még a biztonság és a szerelem nem változó.
Jól érzem magam, végre boldog vagyok. Szeretném, hogy már minden nap így érjen utol.
Szerelem, család, boldogság, ami csak a miénk. Szeretnék megadni bármit amit csak kérsz.
Szeretném meghálálni, amit talán Te észre sem veszel, hogy mennyi mindent adsz nekem, amit eddig nem élhettem meg....

Otthon

Mit is nevezünk otthonnak? Honnan tudod, hogy hazaértél?
Számodra mit jelent ez? Egy ház, egy lakás, egy ágy vagy egy személy?
Fizikai vagy lelki síkon létezik?
Számomra most egy személy mellett ébredés jelenti az Otthont. Egy személy, akit "valahol már láttam", és sose gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogja nekem jelenteni; Szerelem és biztonság.
Az az érzés, hogy mikor mellettem van, akkor már nem olyan félelmetes a világ, amikor megszűnik a fájdalom és csak a boldogság létezik. Azt hiszem, erre használják még a Bizalom szavát is. Sajnos eddig nem tudtam, hogy mit is jelent ez. Milyen csodálatos bízni és megmutatni magad. Amikor nincsenek álarcok, nincsenek megjátszások vagy rettegések, mert nem kell többet félned, mert van Ő és akkor is ott van, ha megmutatod ki is vagy valójában.
Mikor rettegsz a sötéttől, minden éjszakád rettegéssel telik, mert álmatlansággal küzdesz és félsz a sötétben megbúvó árnyaktól. Aztán belép az életbe, lefekszik melléd az ágyba, megfogja a kezed. Körülvesz az illata, a melegsége és a lénye. Már nincs mitől félned, mert úgy érzed, hogy ennek így kell lennie, otthon vagy: a meleg és biztonságos világodba, ahol nem bánthatnak a sötétség teremtményei,mert Ő veled van és fogja a kezed és elijeszt mindenkit, aki árthatna neked.
Becsukod a szemed, és sok sok év óta először békében alszol el. Nyugodtan, mélyen és őszintén. Ha mégis felriadnál,mert a rossz álmok így is üldöznek, akkor is tudod, hogy ott van melletted, csak ki kell nyújtanod a kezed és megérintheted, beletúrhatsz a hajába, hozzábújhatsz és már is újra körülvesz a béke és a nyugalom, és pillanatokon belül megnyugszik a szíved és újra hazatalálsz.
Reggel kinyitod a szemed és az éjszaka árnyait beborítja a hajnal világossága, a nap sugarai és mosolyogva nyitod ki a szemed, hisz tudod, hogy csak oldalra kell fordulnod és az éjszakai őr angyalod még ott szuszog melletted és vele kezdődik egy új napod. Mosolyogsz, mert érdemes felkelni. Érzed, hogy élsz és boldog vagy. Finoman átöleled, és a szívverésének zajával hallgatod a reggel közeledtét és az új nap ébredését.
Nekem most ez jelenti az "Otthont", Ő jelenti az otthont és a biztonságot. Ő és vele egy nap lezárása és egy új napra ébredés.