Halál angyala

Pergő. lassan szálló fehér tollak.
Száradó, aszalódó bőr a koponyán.
Nézd elhullanak az arany hajak sorban.
És nem marad semmi a kor porán.
Aszalódik a test, és vele a lélek túl korán.
Meghalt az érzés, meghalt az örök láng.
Nem marad semmi remény a hegy fokán.
Csak,mint a fekete angyal él tovább a halál....

Fény

Apró láng, semmi több, csak fény a sötétben és melegség.
Apró láng, semmi több, csak pislákoló fénysugár.
Apró láng, semmi több, csak fújó szélben álló reménység.
Apró láng, semmi több, csak ez volt a lelkem, ami, hol ragyogott, hol égett.
Talán nem akart semmit, csak világítani. Csak lenni másokért és melegséget hozni egy téli éjszakán. Melegíteni, mikor nincs más.
De talán világot akart váltani, talán Ő akart lenni a fény a sötétben, ami felsegíti az elesetteket és begyűjti a fázó lelkeket. Talán túl sokat akart.
Nem tud megtenni mindent. Sőt talán nem tud semmit tenni. Jár körbe-körbe üldözve a menekülteket.
Aztán rájön, hogy nem több ő, csak egy parázsló kanóc.... Nem fény, nem melegség, nem remény... Csak egy szembe szélben parázsló piciny káprázat. Hogy tudna ő bármit is? Hogy lehetne Ő a megmentő? Hiszen saját magán se tud segíteni... Rajta se tudnak segíteni. Hiába van ott a parázslás mögött a ragyogó fényesség, ha nincs erő, nincs bátorság, nincs segítség...
Akkor elalszik minden, beleveszik a sötétség legfeketébb hátterébe is.
Apró láng, semmi több, csak a képzelet volt ez.
Apró láng, semmi több, csak parázsló kanóc.
Apró láng, semmi több, csak bátor gondolat.
Parázsló fénypont, semmi több, csak szél által elfújt üres mondat.....