2009. január 21., szerda

Látomások

Oh, ha tudnátok miket látok, biztos menekülve rohannátok.
Véres, beteges látomások, gyomromba folyamat jönnek a fájások.
Látom magam vérbe fekve holtan, látom ahogy rám nézel zordan.
Látom a mumust az ágy alatt, ahogy ölelve fogtad a dereka alatt.
Fekszek és csak képek jönnek sorba, bánatom hiába fojtom borba.
Persze túl lépni könnyű, igen megmondtátok,
mért érzem mégis úgy, hogy az egész egy sötét átok?
hogy nincs kiút, csak ha a fényem kihuny.
Dobog a szívem, hangosan ver bennem,
pedig úgy érzem az lenne jó, ha utolsót verne.
Túl leszek én valaha ezen?
Alszok e még nyugodtan, nem rettegve?
Hagy adjak pár képet nektek. vagy csak pár csepp érzelmet.
Segítség! kiáltja a lelkem.

Nincsenek megjegyzések: