Fesztiválos üresség

Zene hozzá: http://www.youtube.com/watch?v=SfdQiyz0iMA

Arcok jönnek-mennek keresztül,
szemükbe fény vetül,
de kevés embernek fénylik legbelül.
Fesztivál van, az élet kicsi képe bezárva egy kerítéssel körülvett helyre.
Sokat kérnek, de keveset adnak. A szavakat alkohol borítja, az elme eltűnik, a emberi mivoltja megszűnik. Forognak a fények, de üres a világ. Tátong a lélek, és te egyedül állsz.
Eleged van, mert belül szenvedsz, úgy érzed rossz helyen vagy, nem vagy ide való. Mindenki túl egyszerű, túl önző... Alig akad egy-két ember akinek a fény a szemében vissza is.
Eltűnnek szavak, kihalnak a nyelvből, helyét felváltja az ÉN, ENYÉM, ADJÁL.
De hová lett a köszönöm? A kérem? és a szívesen?
Hogy mi a tisztelet? Ja, hogy az nem számit nektek?
Mond mégis hová lett a tiszta és őszinte szeretet?
Kiabálsz,dühöngsz, majd rájösz h felesleges.
Felkerekedsz és magad mögött hagyod ezt az egész szennyet.
Elvonulsz, távol a világtól, leülsz egy dombra, ahol érzed a nedves füvet és felbámulsz a csillagokra.
Becsukod a szemed, itt most nincsenek emberek, megszűnik a világ, nem fáj már a másság.
Hallgatod a messziről jövő zenét, végigfolyik az ereidbe, behatol a szívedbe. Veled illetve benned dübörög, egy ütemet ver a szíved dobbanásával. Mosolyogsz és lassan beszívod a friss levegőt.
Te tudsz köszönetet mondani, köszönetet a pillanatért ami megadatott, a pillanatért mi örökre benned marad. Megváltoztat, átalakít. Más vagy, más voltál és más is leszel.
Mosolyogsz a feljövő napra, ami lassan bevilágítja az eget, vörös sugarakkal átszőve a felhők puha felszínét.
Szemed csukva, és látod az arcokat, azokat az arcokat, akik számítanak. Akiknek a szeme szinte világit a szeretettől. Akik értik mért nem jó a többi ember között. Akiket szeretsz, mert te még tudsz szeretni.
Élvezd és repülj. Mert repülhetsz, hisz más vagy. Fura, különc de mégis ember.
És benned van a vágy, hogy segíts, hisz adhatsz, ami sokkal jobb, mint mikor kapsz.
Szemed lassan kinyíllik és tudod, hogy már nem kell, hogy fájjon, nem kell, hogy félj.
Mert hiába vagy magányos, sose leszel egyedül.

ÉS zene utána: http://www.youtube.com/watch?v=gkOW6OvqsxY&feature=PlayList&p=3FE91849D46E7AE7&playnext=1&playnext_from=PL&index=3

Mosoly

Apró fénypontok életemben,

a múltam mi volt elengedtem.

Boldog vagyok, hisz nem ránt vissza semmi,

Új érzelmek, új emberek, az egészet újra kezdi.

Olyan szép, olyan csodás, olyan öszínte,

szerelmek, barátok minden amiben hittem.

Magam vagyok, de mégsem egyedül,

Szívemben egy dal hangosan hegedül.

Bár le tudnám irni amiket érzek,

Bár megmutathatnám milyen szépek a képek.

Csendben és céltudatosan várok.

Úgy érzem most teljesülhetnek végre az álmok.

Papír hajó

Apró papír hajót hajtogatok,

érzelmeim amik vannak, belerakom.

Fedélzetén így nehéz a rakomány,

de remélem nem süllyeszti el az ár.

Feladom a harcom. MENJEN!-kiáltom,

hajómat lassan a vízre bocsájtom.

Hiába már minden érzelem,

a jövőt úgy is csak képzelhetem.

De talán majd eléri a tengert,

megnyugszik a szívem,

leteszi a fegyvert.

És talán a víz jó felé sodorja,

nem jön vihar,

nem törik vitorla.

Eljut oda, ahová szívem vezeti,

És neki is kincs lesz,

E elázott papír galacsin.

Képek, csak úgy...érzések.

Szárnyalások

Hagy szállhassak,
na kérlek, csak egy napot!
Hagy hozzak le fentről egy csillagot,
Lehoznám a fényét és a melegét,
hogy beteritsem vele a Föld egyik felét.
Tudod mit? inkább pillangó lennék,
hernyóból szépséggé fejődnék.
Repülnék virágról virágra,
pedig csak 3 hónapra jöttem a világra.
Szabadon és színesen élnék.
Nem számitana más csak a kék ég.
Áh azt hiszem, ez se a minden,
mert társak nélkül mit ér az egész?
Azt hiszem nincs nagyobb vágyam,
csak hagy lehessek a Tiéd.
És azt kérdezed, hogy minek?
Mert úgy szárnyak nélkül is hozhatnék csillagot,
És pillangóként is érinteném a Napot.
Szabadon élnék, de mégsem egyedül,
Nem lenne félelem, nem lenne ami menekül.
Nyugi, ne aggódj, most is boldog vagyok,
hisz Veled tölthetek pár pillanatot.
Szállnék, lepke lennék, eget is fognék,
De azt hiszem, mégis csak Igazi Énem lennék.

Álmok

Ma éjjel álmodtam. Mindig elgondolkodok ilyenkor, hogy miért vannak az álmok?
Azért, hogy az egekbe emeljenek egy pillanatra? Majd az ébredés után a földbe tiporjanak?
Olyan, mint a szerelem. Egyik pillanatban a világ mindenség, a következőben pedig rém álom. Öleled a párnád, fogod a levegőt, kapkodsz a semmi után. Majd kinyitod a szemed, és látod, hogy nem létezett, amit valósnak hittél. Szemedet könny borítja el, mert csak egy valótlan emléket látsz.
Nem választhatod meg az álmaid, ugyanúgy, mint ahogy a szerelmed sem. Csak jönnek, betöltik a tested, a szíved, a fejed és mindened. Körülvesz és te magad leszel a szerelem és az álmok. Nem tudod kitörölni, őrzöd a pillanatokat, amiket az élet adott. Mosolyogsz, majd sírsz, de mégsem cserélnéd le ezeket az ajándékokat bármennyire is fájnak. Mért nem lehet ezt irányítani? Ki dönti el, hogy így legyen?
Érezted már? Érezted már azt, mikor ott van Ő, akkor bármire képes lennél? Nincs benned félelem, csak megfognád a kezét és akár hegyeket másznál vele, akár a kútba ugranál, ha arra vágyna. Ölelkezve belevetnétek magatokat a világ legmélyebb kútjába, és nem lenne benned félelem, mert bízol benne. Mellette nem félsz elérni a csillagokat, mellette nem félsz önmagad lenni. Bízol benne, és ő is benned. Elmondod minden titkodat, feltárod az igazi arcod, ő pedig mosolyogva hallgatja. Látjátok egymás hibáit, de még azok is szépek. Nem számit semmi. Nincs idő, nincs tér, nincs jövő. Csak a pillanat van és a szemeibe elterülő mindenség. Apró lépésekben megismeritek egymást és hihetetlen módon mégis egyre jobban és mélyebben szeretitek egymást.
De mi a helyzet, ha ez csak egyoldalú, vagy még nem találtál ilyet? Akkor harcolj tovább és ne add fel. Élvezz ki minden pillanatot, ami csak egy kicsit is hasonlit ezekhez a dolgokhoz, és adj hálát, hogy megkaptad ezt. Nem tudhatod mit hoz a holnap, de tehetsz érte.
Most boldog vagyok, de egyben mérhetetlenül szomorú is. Mégsem cserélném le, amit álmodtam. Bár nem a valóság volt, de erőt adott, hogy ne adjam fel. Érzem még az álmaimban érzett illatot, amit a bőre árasztott, érzem karjainak ölelését és a forró csókjának az izét.
Kivánhat e ennél valaki is többet, mégha csak álom is? Nem lehetek mohó, örülöm kell ennek a tudatalatti ajándéknak is, mert ráébresztett, hogy érzek, és hogy erősen és tisztán érzek. A legnagyobb ajándékot, amit kaphatunk: szeretet és szerelmet. Tisztán és őszíntén.