Apró papír hajót hajtogatok,
érzelmeim amik vannak, belerakom.
Fedélzetén így nehéz a rakomány,
de remélem nem süllyeszti el az ár.
Feladom a harcom. MENJEN!-kiáltom,
hajómat lassan a vízre bocsájtom.
Hiába már minden érzelem,
a jövőt úgy is csak képzelhetem.
De talán majd eléri a tengert,
megnyugszik a szívem,
leteszi a fegyvert.
És talán a víz jó felé sodorja,
nem jön vihar,
nem törik vitorla.
Eljut oda, ahová szívem vezeti,
És neki is kincs lesz,
E elázott papír galacsin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése