Boldogság, szép szó, de azt hiszem, nem nekem való. Minden tettem csak hiába való.
Úgy látszik nem érek soha semmit, nekem nem jár ki az amit szeretnék.
Minden fontos, csak én nem vagyok az, minek törjem magam, ha a karmám nem hagy?
Karma, sors talán egyre megy nálam, hisz mindig ugyan az a vége, semmi mást nem láttam.
Kisért a múlt, ami újra átcsúszik a jelenbe, meg élem azt, amiről hittem, hogy már elfelejtem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Érzem, amit átélsz...
Az, amit tapasztalsz, ami korlátokat állít benned, abba te is beleegyeztél, mielőtt leszülettél ebbe a testbe, amiben vagy jelenleg.
Néha én is megzavarodom és tiltakozom, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy én szeretném, ahogy az egóm jónak látja. Ilyenkor elindulok magam felé, elvonulok és kapcsolatot teremtek a magasabb szférákkal és hamar vissza billenek abba a kerékvágásba, amiben jól vagyok, ahol az elfogadás körbe ölel. Itt az akarásom meggyengül és nem bánthat már.
Vigyázz magadra...Szeretettel,
izi
Megjegyzés küldése