Az a baj...

Az a baj, hogy tényleg annyira fent tudok akadni kis dolgokon, hogy utána már semmihez nincs kedvem. Nem lenne szabad... mindenki azt mondja, hogy "lépjek túl rajta", meg " te irányitod a gondolataid" meg a "depresszió nem betegség", "másnak sokkal rosszabb", "szimpla önsajnáltatás"... mi van akkor, ha ez nem így van? ha 12 év alatt nem múlt el????
Tegnap úgy érzem, hogy elvettek tőlem valamit, amit a sajátomnak éreztem. Talán igazuk volt... talán tényleg nem tudom, hogy hol az elég... de mégis... Mostanában csak ez adott erőt, szerettem érte felkelni, szerettem csinálni. Talán egyedül ez vidított fel.... Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem is az enyém, mert nem én fizetem...Hogy dolgozok sokat, és még hobbym se lehet... Nekem ez volt a hobbym. az egyetlen dolog, amit úgy éreztem, hogy jól csinálok. már nem..hiszen "túlzásba viszem és nincs rá pénzem". hát igen. ezért se érdemes dolgozni. mi marad ezek után??? Hová tovább??? legszívesebben, most mindent eladnék, hogy mások lássák, hogy tessék igazatok volt. Igen nem tudom ellátni, igen túlzásba viszem és igen hülyeség az egész. Elment a kedvem az egésztől.......
De az is rossz, hogy ha igazából megkérdezi valaki, hogy mi a bajom, akkor a válaszom annyi lenne csak, hogy "minden és semmi"....Nem tudom, és ép ez a rossz... segítenék én magamon, de nem tudom, hogy min változtassak, hogy jobb legyen, mert bármit csinálok a hangok ott  maradnak, és ha egy kicsit jobban érzem magam, akkor mindig emlékeztetnek rá: "emlékszel amikor ezt meg ezt tetted,??" vagy "nézz tükörbe és máris nem vigyorogsz te dagadt tehén" vagy "tudod, hogy unalmas és furcsa vagy, szóval úgyse hall meg senki, vagy rád se figyelnek...". ÉS ennyi.

Halkan suttogó szavak

Hangokat hallok... Vajon honnan jönnek ezek? Más miért nem hallja, amit én érzek??

Belső démonaim megint kergetnek, halottnak hittem őket, de most újra élnek.

Elég volt! - sikítanék bele a  világba, de tudom, hogy minden, csak siket fülekre találna.

Nem tudom szavakban kifejezni, ami mos bennem van... Rímekre szedve csak üres  versszak...

Fáradt vagyok és ki vagyok égve, félek a haláltól, de utálom, hogy élek.

Mosolygok folyton és megjátszom magam, nem akarom senkinek megadni magam...

Ijesztő, sötét és  érthetetlen lettem, feleslegesnek érzem, amit eddig tettem.

Nem látok kiutat, minden sötét és sivár, legszívesebben egész nap csak az ágyat nyomnám.

Csittttt, psssztt figyeld mit súgnak bennem: ma is felesleges volt felkelnem...

Nem érek semmit, nem vagyok senki, nélkülem a világban is jobb lenne lenni.

Tükörbe nézek és szembeköpném magam: Hogy tudsz így élni, te rusnya kurva???

Minden amihez érek darabokra esik, nem tehetek így boldoggá senkit!

Utálom minden mozdulatom, minden kiejtett szavam, 

Utálom,hogy minden lélegzetvétellel eltöltött időm hasztalan.

Utálom, hogy nem tudom elmondani vagy elűzni a bennem lakó démonokat,

és  hogy úgy érzem, hogy már csak egy utolsó hajszál tartogat.....