Halkan suttogó szavak

Hangokat hallok... Vajon honnan jönnek ezek? Más miért nem hallja, amit én érzek??

Belső démonaim megint kergetnek, halottnak hittem őket, de most újra élnek.

Elég volt! - sikítanék bele a  világba, de tudom, hogy minden, csak siket fülekre találna.

Nem tudom szavakban kifejezni, ami mos bennem van... Rímekre szedve csak üres  versszak...

Fáradt vagyok és ki vagyok égve, félek a haláltól, de utálom, hogy élek.

Mosolygok folyton és megjátszom magam, nem akarom senkinek megadni magam...

Ijesztő, sötét és  érthetetlen lettem, feleslegesnek érzem, amit eddig tettem.

Nem látok kiutat, minden sötét és sivár, legszívesebben egész nap csak az ágyat nyomnám.

Csittttt, psssztt figyeld mit súgnak bennem: ma is felesleges volt felkelnem...

Nem érek semmit, nem vagyok senki, nélkülem a világban is jobb lenne lenni.

Tükörbe nézek és szembeköpném magam: Hogy tudsz így élni, te rusnya kurva???

Minden amihez érek darabokra esik, nem tehetek így boldoggá senkit!

Utálom minden mozdulatom, minden kiejtett szavam, 

Utálom,hogy minden lélegzetvétellel eltöltött időm hasztalan.

Utálom, hogy nem tudom elmondani vagy elűzni a bennem lakó démonokat,

és  hogy úgy érzem, hogy már csak egy utolsó hajszál tartogat.....