Álom

Becsukom szemem, és most csak álmodom világot.
Arcomon mosoly, hisz itt minden az enyém amire vágyok.
Piciny füstös eldugott vendéglők, homokos tengerpartés mellé egy pezsgő.
Én vagyok Neki a világ közepe, meglep, elrepit, átölel nevetve.
Gondolataink egy közös szárnyon szállnak, nincsen itt sírás, nincs mi bánthat.
Boldog vagyok, hisz ugyanazt akarjuk: "felnőtt" módon élni, de gyerekek maradjunk.

De riaszt a szíréna, és már ébren is vagyok! Viszlát fehér álomvászon, viszlát édes mámor.

Ribancok

Rohadt sok a mocskos k*rva Pécsett. Remélem egyszer megdöglenek. "nekem nem számit a csók veled, akkor se ha van pasim neked meg csajod" mocskos k*rvák szánalom.
"első randi után lefekszek a sráccal, mert mi lesz ha beleszeretek és sz*r az ágyba, inkább előbb derüljön ki"
Ez egy vicc,komolyan. Szép nők, a legszebbek. illetve bocs nők??? nana, hát elég sov, szerintem minden csak nem nők. hülye p*csák, ha viszekt rögtön vakartatják, nem számit nekik semmi. Kivánom nekik h egyszer legyenek nagyon szerelmesek és a pasijuk keféljen félre vagy nem: csak simán azt kivánom nekik, hogy dögöljenek meg.

Rejtő

Rejtő Jenő idézet,mert teljesen átérzem:
"ez úgy van, h velünk nem lehet szakitani. Vagy kivándorol a férfi vagy élete végéig velünk marad, szeret bennünket, fél tölünk, és nem meri megmondani, h szivesen elmenne egy zenés kávéházba vagy egy szivarra gyjtana a szalonba, ahol ezt a függönyök miatt sajnos nem lehet. A mi kapcsolatunk a férfiakhoz, drágám, azon két ténykedésen merül ki, h jogosan elitéljük őket és indokolatlanul megbocsátunk nekik. és ők tisztába vannak, h mindg igazunk van, tudják, h felettük állunk a rendességünkkel, erkölcsünkkel és abban, hogy egyedül a világon mi ismerjük igazán hibáikat és pózaikat,tehát kellemetlenek leszünk rájuk nézve, mert szeretnék, ha
hibáik ellenére, kerülőúton illetéktelen tiszteletet vivnának ki maguknak, és a törekvéseik nálunk nevetségesen esélytelenek. Ezért kivándorolnak. Beigérik, h kivisznek bennünket, mi tudjuk,h ez nem igaz. Nem visznek ki bennünket, mert előtlünk menekültek el. Örökké gyerekek maradnak, és mi örökké anyák, ezért ők mindig rendet rombolják,mi meg épitjük. Ők kegyetlenek lehetnek, és mi megbocsátunk. Nekik ez nekünk amaz elengedhetetlenül fontos. És igy most negyven évünkkel, amely okmányainkon tévesen negyvenkettő, itt ülünk éjszaka a kórházba egy padon, és ha megkérdeznének bennünket, h akarjuk e az egészet elölről kezdeni, azt felelnénk rá, "isten őrizz", de biztos hogy elkezdenénk előre mindent. Mert mindig azt mondjuk h isten őrizz, és azért mindent elkezdtünk megint előről.
Ez az oka, h életünkben az étkezés és a takaritás gyönyörűségei uralkodtak. Nyelni és rendet tartani ez a mi jelszavunk! "

Kincs

hallottátok már a 3 Feet Smaller - Angelstar számot? szeretném ha ez szólna majd temetésemen. gyönyörű.

1hete megint együtt vagyok a Kincsemmel és nagyon szeretem, újra kinyilt a doboz. Remélem sikerül meg tartanom! nagyon boldog vagyok. :) (L)

Álarcos bál

Ezt a bejegyzést egy idézettel kezdeném, amit kedvenc költőm írt, és aki ott van velem a fal mellett: a Hugom

"Egy dolog egy sajnálatos tény

Örökké bennem él

Hogy a sok ragyogó fény kioltotta egy igaz lény
életét

És eloltották az egyetlen reményt"

Fellebbented a színház függönyét, és kilépsz a színpadra. Körülötted álarcos emberek mulatnak. Arcodhoz kapsz, érzed rajtad is álarc van: elragadott a bál hangulata.

Körbenézel mindenhol fény, őrületes pompa. A mennyezet csupa dísz, kristály csillárok lógnak, minden csodás, minden fénylik. Nézed az embereket, mindenki álarcot visel, mosolyognak, táncolnak. Senki sem igaz arcát mutatja, csak rejtőzködő lelkek. Pompázatos ruhák, drága kosztümök, kövekből kirakott díszes maszkok mögött. Folyik a drága pezsgő, a drága bor, mindenhol szivar fűstől, mindenféle drog az asztalon.

A maszkosok folyamatosan párt cserélnek, nem számit ki vagy mi van mögötte, csak a szex a lényeg. Nem érdekli őket a belső világ, csak a sok sok elbűvölő színes gyémánt. Holott tudják, hogy némelyik csak üveg, nem drágakő, de nem vesznek róla tudomást, hisz a szemnek egyforma mindkettő.

Eléd lép a szőke herceg, táncra invitál. Fején arany korona, szemét drágakövekből kirakott maszk takarja, mosolya vakító, foga hófehér, hát mond mi kellhet még?

Megfogod kezét, beforogtok a forgatagba, körülfon a tánc és a drága parfümök illata.

De állj! Hirtelen szédülni kezdesz, gyomrod görcsbe rándul, szíved hevesen ver. Torkodat marja egy érzés, hányás kerülget, érzed, hogy valami nem szép.

Körbenézel immár tiszta szemmel, ÚR ISTEN hová kerültél! Terem sarkaiba orgia, mindenki részeg, mindenki ostoba. Külcsín a pompa, külcsín, de csak üres máz, alatta nincs csak fertő, és véres látomás.

Ránézel a hercegre, rémülten ugrasz hátra, mert a korona megfakult, a drágakövek üresen csillognak, de mégis ránézel, és közelebb hajolsz, mélyen a szemébe nézel, a te szemedből a könny csordul. Hisz nem látsz mást csak egy feneketlen sír gödröt, mibe férgek élnek és minden oly hideg.

Kezed a szád elé kapod, menekülni akarsz! Futni, futni! Elég a fertőből, elég a mocsokból! Hol van az értelem, hol van az érzelem, hol van az igaz való?

Futsz a függöny mögé, ahonnan jöttél, lökődve körülötted a csordát, az üres fényűzést.

Eléred a függönyt és kilépsz onnan, előtör belőled a hányás, torkod a pezsgő marja.

Rájössz, hogy ez nem színház, nem is bál, sajnos ez az élet maga.

Megnyugszol, mélyeket lélegzel, majd körül kémlelsz, de nem látsz sokat, mert sötét van, mégis boldogság tölt el. Egy szobába vagy, mi egyszerű és sötét, hát elindulsz és leülsz a fal mellé.

Nincs zene,nincs tánc nincs itt semmi bútor. Hátad a hideg falnak döntöd és mosolyogsz.

De csitt! Hiszen szól valami zene! Ütemes dobolások, mik egy ütemre vernek. Rájössz ez a szíved, és újra örülsz, mert tudod, hogy még ember maradtál.

Megszokja szemed a sötétet, akkor látod csak, hogy a terembe nem vagy magad. Ülnek még páran a fal mellett, hát látod, még maradtak emberek.

Lehajtod fejed, majd álmodsz, álmodsz egy világot, mit senki más csak te magad láthatod.

A többi igaz ember is ezt teszi, mert az igaz világot már nem keresi.

Ennyi, ennyi csak az élet, a saját világod, a kicsiny lényed. Egyedül vagy, de mégse vagy magányos. Jobb is így ez, mint a báli táncok.

Mélyen alszol, szíved ver.

Ég veled való élet, viszlát szörnyű ébredés.

Kóbor kutya

Apró kölyökkutyát sodort felém élet, kicsi volt, csapzott és oly elesett. Csak a szemébe izzót a tűz, a fiatalsága és a fájdalom tüze. Befogadtam hát, bár már akkor tudtam, hogy teljesen sose fogadhatom, hisz hajtja az ösztön, hajtja a vágy.

Etettem, itattam, nevelgettem, próbáltam óvni, hisz jaj annyira szerettem.Barna gomb szemeibe fénylett a tűz, pedig teste csapzott és sebekkel tele. Rugdosták annyian, bántották mindenhol, ahová betévedt csak ütéseket kapott.

Szeme fakult, mégis hajtotta az ösztön,ment próbált törtetni, pedig szíve félelemmel volt tele, félt mindentől félt minden újtól, hiába próbálta külsejét takarni, és fajtisztának látszani.

Mindig jött ha éhes volt és fáradt, ápoltam sebeit, meleg otthon várta.

Jaj hányszor rúgtam bele én is! Dühöngtem, csapkodtam fájt az élet, hát kitöltöttem azon akit a legjobban védtem. Rugdostam, csapkodtam új sebeket okozva, hisz a külvilág engem ugyan így bosszant. Hallottam másokat, kit gazdának tekintet: "mit szeretsz ebbe a korcsba? rúgj bele te is nem érdemel ez jobbat...Nem tiszta a vér vonala, és nem is lesz soha, örökre csak egy kóbor eb marad!! Van neked pénzed, vegyél egy fajtisztát, meglásd jobb lesz minden, könnyebb, hát mond neki viszlát". És hallgattam a balga szavakra, már nem tűnt a meleg barna szem oly jónak.

Ő is elkezdett harapni, martuk egymást, sebei testemen begyógyultak, de lelkembe láthatóak még a fog nyomok, begyógyulni nem tudnak, égnek és sajognak.

Ő harapott én rúgtam, hát elindult egy másik útra. Elment, ohhh hányszor indult neki, hátha jobb gazdit talál, hátha ott majd szeretik.

Pedig, de szerettem én a csapzott kis bundát, hiába volt korcs, és teste megviselt és sebzett, nekem az összes kutya között ő volt a legszebb!

Nem láthatja senki úgy mint én, hisz ha látnák nem rugdosnák tova. Bár tarthatnám kezembe, mint egy elhagyott plüss macit, és óvhatnám örökre, védeném minden gondtól bajtól, de jaj nem tehetem, hisz szabad, mert szabadnak született, nem védhetem meg mindentől, bárhogy is akarom.

Elment sokszor, aztán visszajött, hallottam sírását, újra rám volt szüksége. Ajtóm kitártam, bekötöztem sebeket, megetettem, megitattam és az ölembe altattam, óvtam vigyáztam rá.

Most újra elment, elvitte az ösztön, kóborol valahol magányosan egyedül. Érzem amit érez, érzem illatát, tudom mi történik vele, pedig senki nem szól már.

Csendbe várok, nyitva hagyom neki házam, hátha betéved újra, és láthatom a csapzott bundát, és a meleg barna szemeket, és újra csak vele lehetek.

Lélek.

Valaki nálam járt az éjjel. Kutyaugatásra ébredtem és valaki állt az ajtóba, ha ránéztem hátrébb ment. Nem tudom kivolt, hisz teste nem volt, simán csak egy árny, de nem féltem, boldoggá tett,hogy itt van, úgyéreztem, hogy nem vagyok egyedül, és ennek a léleknek is erre volt szüksége.
Hiszek a szellemekben, és a jelekben. Nagyon sok jel kisér az utamon, hiszem, hogy ezek nem véletlenek.