Látomások

Oh, ha tudnátok miket látok, biztos menekülve rohannátok.
Véres, beteges látomások, gyomromba folyamat jönnek a fájások.
Látom magam vérbe fekve holtan, látom ahogy rám nézel zordan.
Látom a mumust az ágy alatt, ahogy ölelve fogtad a dereka alatt.
Fekszek és csak képek jönnek sorba, bánatom hiába fojtom borba.
Persze túl lépni könnyű, igen megmondtátok,
mért érzem mégis úgy, hogy az egész egy sötét átok?
hogy nincs kiút, csak ha a fényem kihuny.
Dobog a szívem, hangosan ver bennem,
pedig úgy érzem az lenne jó, ha utolsót verne.
Túl leszek én valaha ezen?
Alszok e még nyugodtan, nem rettegve?
Hagy adjak pár képet nektek. vagy csak pár csepp érzelmet.
Segítség! kiáltja a lelkem.

Zenés nap

Quimby- Legyen vörös
Hajnalban felkeltem, vécére indultam így volt.
Az előszobában kábultan hevert egy lány.
Néztem, hogy ruhája véres vagy csak vörös pezsgő.
Életem, látom te véletlen itt maradtál

Alányúltam, de most tényleg nem gondoltam rosszra.
Karomba vettem és a díványra fektettem őt.
Ő azt álmodta, hogy jó lenne ha valaki hozna
Még egy kis vért vagy egy pohárka vörös pezsgőt.

Refr.

Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
Mint a hajnal alja,vörös,
Legyen minden, legyen vörös!

Hát fogtam magam és kibattyogtam
A szemközti éjjelnappali közértbe;
A polcról levettem egy üveg francia pezsgőt,
Aztán visszasétáltam, és látom ám,
Hogy a lány a szoba közepén táncol egy késsel,
És én pezsgővel kínáltam őt

Mire ő:

Refr.
Felrobban a Nap, a Hold;
A fejünk felett meghasad az ég;
Hányszor mondjam neked baby,
Hé, hé, legyen már elég!
Arany csőrű héják köröznek,ez már a vég!

tündér

Apró tündér gondolataiba zárva.

Azon gondolkozik, vajon nem él hiába?

Csodát remél, de hiába várja.

TÜNJETEK EL EMLÉKEK- vadul kiáltja.

De ehelyett csak az ajtokat zárja magára.

Miért nem boldog, hisz ott a sok barátja.

Talán tényleg megbolondult már mára?

Nem tudja mit tegyen, menjen álarcos bálba?

Helyette feleseket dönt magába egy bárba.

Lépked előre csak várva, várva s várva....

Próbál úgy tenni, hogy élete ne menjen kárba...

Pedig belül nincs más csak a saját magán zárka....

elmebaj

Minek élek? Oh Istenem mond, minek?
Hogy megint csak vicceket játszhass velem?
Nem látok semmi szépet már itt, már csak a halál mi vár kint.
És itt vagy Te is,mert még mindig itt vagy,
veled se akarok lenni, de nélküled minek a holnap?
Beteg lettem, nagyon beteg belül. Esküt tettem egykor, mi azóta benőtt.
Viaszt tettem elhagyott hajszálakra, verset írtam saját válaszaimra.
Azt mondtam magamnak, csak a halál mi elválaszt,
hát a rabjává váltam, most mi lesz mit várjak?
Segítsen valaki, mert lelkem üvölt.
Sötétség az ami van belül.
haha ennyi, nem tudok mit írni,
az elmebaj körülleng, nincs már mit inni.

egy szakasz

holnap szigorlat:S félek, de talán, ha elég erőt veszek menni fog. azzal megint letudnék egy szakaszt.

Új élet

Új életet kezdve most egy más világba élek.Haladok előre, bár kicsit félek.
Sokszor sikit a csend, fáj a sok látomás. Miért lesz egyszerre minden olyan más?
Nincs már kincsesláda, eltünt a térképről, helyette csak a mocsok az ami feltör.
Pofont adott, mi lelki sebbé fajult, eltünt a ragyogás, mindene megfakult.
Úgyhogy nincs más út: csak előre, majd elválik mi lesz belőle.
Mosolyogva boldogan, hogy kinek a kezét fogom, azt még nem tudom...

Álom

Becsukom szemem, és most csak álmodom világot.
Arcomon mosoly, hisz itt minden az enyém amire vágyok.
Piciny füstös eldugott vendéglők, homokos tengerpartés mellé egy pezsgő.
Én vagyok Neki a világ közepe, meglep, elrepit, átölel nevetve.
Gondolataink egy közös szárnyon szállnak, nincsen itt sírás, nincs mi bánthat.
Boldog vagyok, hisz ugyanazt akarjuk: "felnőtt" módon élni, de gyerekek maradjunk.

De riaszt a szíréna, és már ébren is vagyok! Viszlát fehér álomvászon, viszlát édes mámor.