Hullócsillagok

Szép nyári éjjel megjelennek, 

fényesen ragyognak, aztán kihunynak teljesen.

Minek jönnek és hová tartanak?

Csak egy kivánság erejéig maradnak...

Kivánságból nem lesz beteljesülés, csak sóhaj vagy sikoly

Hallod végre te Csoda? Mond hogy itt vagy valahol...

Pénz

"Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni."

Elegem van a mai világból, mert nem szól másról csak a pénzhiányról. Életek, kapcsolatok mennek ez miatt tönkre, pedig ha jobban megnézzük, csak egy sima papirdarab, mégis minden erről szól. Ha nincs az a baj, ha túl sok van az a baj, mindig csak a baj van vele.
Fiatalok nem tudnak életet kezdeni, mert hát miből lehetne? Munka nincs, vagy ha van a fizetés mire elég? Lakásra? Esküvőre? Gyerekre? Aha, vagy örül az ember, ha ehet belőle.
Szerelem manapság? Veszekedés, mert nincs pénz, veszekedés, mert nincs miből indulni a közös jövőbe, veszekedés, hogy most ki fizet, veszekedés, mert nincs program, mert nincs miből bármit is csinálni. Ki veszekszik már az miatt, ami belső személyiség próbléma, és lehet rajta segiteni?! Úgyan már minek arról beszélni? Nem számit, ha van pénzed nincs vita, ha nincs pénzed van vita. Na jó, ha van akkor is van vita, mert mire költsük?
Miért lett ennyire fontos? Nem sokára már a levegőért is fizetni kell? Hol vannak az igazi értékek?
Ki értékel manapság egy szép verset, képet, virágot? (JA igen, ezekért is általában fizetni kell.)
Hol van már az, hogy azért szeretünk valakit aki, nem azért ami? Hogy, ha összeakarjuk kötni az életünket ill gyereket akarunk, akkor nem 30év fölött lehessen csak vállalni, mert addig karriert kell építeni?
Nem tudom... Nem értem... Nem is megy az írás, mert csak elkeseredek... bocsi..

Karma

Boldogság, szép szó, de azt hiszem, nem nekem való. Minden tettem csak hiába való.
Úgy látszik nem érek soha semmit, nekem nem jár ki az amit szeretnék.
Minden fontos, csak én nem vagyok az, minek törjem magam, ha a karmám nem hagy?
Karma, sors talán egyre megy nálam, hisz mindig ugyan az a vége, semmi mást nem láttam.
Kisért a múlt, ami újra átcsúszik a jelenbe, meg élem azt, amiről hittem, hogy már elfelejtem.

Halál angyala

Pergő. lassan szálló fehér tollak.
Száradó, aszalódó bőr a koponyán.
Nézd elhullanak az arany hajak sorban.
És nem marad semmi a kor porán.
Aszalódik a test, és vele a lélek túl korán.
Meghalt az érzés, meghalt az örök láng.
Nem marad semmi remény a hegy fokán.
Csak,mint a fekete angyal él tovább a halál....

Fény

Apró láng, semmi több, csak fény a sötétben és melegség.
Apró láng, semmi több, csak pislákoló fénysugár.
Apró láng, semmi több, csak fújó szélben álló reménység.
Apró láng, semmi több, csak ez volt a lelkem, ami, hol ragyogott, hol égett.
Talán nem akart semmit, csak világítani. Csak lenni másokért és melegséget hozni egy téli éjszakán. Melegíteni, mikor nincs más.
De talán világot akart váltani, talán Ő akart lenni a fény a sötétben, ami felsegíti az elesetteket és begyűjti a fázó lelkeket. Talán túl sokat akart.
Nem tud megtenni mindent. Sőt talán nem tud semmit tenni. Jár körbe-körbe üldözve a menekülteket.
Aztán rájön, hogy nem több ő, csak egy parázsló kanóc.... Nem fény, nem melegség, nem remény... Csak egy szembe szélben parázsló piciny káprázat. Hogy tudna ő bármit is? Hogy lehetne Ő a megmentő? Hiszen saját magán se tud segíteni... Rajta se tudnak segíteni. Hiába van ott a parázslás mögött a ragyogó fényesség, ha nincs erő, nincs bátorság, nincs segítség...
Akkor elalszik minden, beleveszik a sötétség legfeketébb hátterébe is.
Apró láng, semmi több, csak a képzelet volt ez.
Apró láng, semmi több, csak parázsló kanóc.
Apró láng, semmi több, csak bátor gondolat.
Parázsló fénypont, semmi több, csak szél által elfújt üres mondat.....

Bolyongás

Eltévedtem, merre tartok? Fekete ürességet látok. Üres minden: a táj, a szavak, üresek a lelkemben a falak. Kiürültem, nincs bennem semmi. Úgy érzem már ideje menni. Bukott vagyok, egy Földre tévedt lélek, tulajdonképpen minek is élek?
Körbenézek, de igazából nem látok, halott minden e világon. Csupasz szobák, arctalan arcok, felesleges küzdelmek és harcok.
Elfáradtam, nem akarom tovább, viszlát fényesség, viszlát világ.
Nem fáj már semmi, nem akarok lenni. Mosolygok, mert az őrület utat tört, mosolygok, mert már nem érdekel....Őrült mosoly, akarod látni?

Baj

Baj van és nemtom mi, beképzelek mindenféle szart. félek. nagyon félek. összejött minden, jó kapcsolat, jó munka és én mégis....szóval mégis...