A Legnagyobb Hős

Mitől nevezünk ma férfinak egy férfit? Bajsza van és fütyije? Sokat keres? Menő a kocsija? Izmos?
Sok vagány haverja van? Félni kell tőle? Kocsmába ül és keményen iszik?
Vagy arról, hogy milyen jó férj és apa? Hogy bánik a nőkkel és a gyerekekkel? Felelősséget vállal a tetteiért és Ő a bátor lovag? Védelmez, boldoggá tesz, eltart és szeret? Vagy ez a fajta férfi az évek során már kihalt?
Ülök a kocsmámban és nézem A "Férfit"... Igen, tudom, hogy ezek az emberek, akik nap, mint nap itt ülnek, ők nem a mintapolgárok... De azért gondolkodóba estem...
Van itt egy "kedves" vendég. Sok pénz (persze, nem kemény munkával...), sok tetkó, sörhas, nagy karok, sok kocsi, kemény haverok és mindenki fél tőle.... Ő lenne a férfi?
Ja, azt mondtam már, hogy otthon két kicsi fia és egy felesége? És a napjának a 3/4ét egy kocsmába tölti? Ennyit a férfiről....
És nem ő az egyetlen.... A másikat elhagyta az asszony. Itt hagyott a "nő" két gyermeket rá... Két csodaszép kisfiút.... Apuci mindennap összetöri magát, mert naponta kétszer rettentően berúg. Síratja asszonyt......
A vendégek nagy részének a nyugdíja itt megy el....
Hol illetve ki a férfi???
Már tudom, hogy mit érzett a Kis herceg, amikor az iszákos bolygóján járt....

Az a baj...

Az a baj, hogy tényleg annyira fent tudok akadni kis dolgokon, hogy utána már semmihez nincs kedvem. Nem lenne szabad... mindenki azt mondja, hogy "lépjek túl rajta", meg " te irányitod a gondolataid" meg a "depresszió nem betegség", "másnak sokkal rosszabb", "szimpla önsajnáltatás"... mi van akkor, ha ez nem így van? ha 12 év alatt nem múlt el????
Tegnap úgy érzem, hogy elvettek tőlem valamit, amit a sajátomnak éreztem. Talán igazuk volt... talán tényleg nem tudom, hogy hol az elég... de mégis... Mostanában csak ez adott erőt, szerettem érte felkelni, szerettem csinálni. Talán egyedül ez vidított fel.... Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem is az enyém, mert nem én fizetem...Hogy dolgozok sokat, és még hobbym se lehet... Nekem ez volt a hobbym. az egyetlen dolog, amit úgy éreztem, hogy jól csinálok. már nem..hiszen "túlzásba viszem és nincs rá pénzem". hát igen. ezért se érdemes dolgozni. mi marad ezek után??? Hová tovább??? legszívesebben, most mindent eladnék, hogy mások lássák, hogy tessék igazatok volt. Igen nem tudom ellátni, igen túlzásba viszem és igen hülyeség az egész. Elment a kedvem az egésztől.......
De az is rossz, hogy ha igazából megkérdezi valaki, hogy mi a bajom, akkor a válaszom annyi lenne csak, hogy "minden és semmi"....Nem tudom, és ép ez a rossz... segítenék én magamon, de nem tudom, hogy min változtassak, hogy jobb legyen, mert bármit csinálok a hangok ott  maradnak, és ha egy kicsit jobban érzem magam, akkor mindig emlékeztetnek rá: "emlékszel amikor ezt meg ezt tetted,??" vagy "nézz tükörbe és máris nem vigyorogsz te dagadt tehén" vagy "tudod, hogy unalmas és furcsa vagy, szóval úgyse hall meg senki, vagy rád se figyelnek...". ÉS ennyi.

Halkan suttogó szavak

Hangokat hallok... Vajon honnan jönnek ezek? Más miért nem hallja, amit én érzek??

Belső démonaim megint kergetnek, halottnak hittem őket, de most újra élnek.

Elég volt! - sikítanék bele a  világba, de tudom, hogy minden, csak siket fülekre találna.

Nem tudom szavakban kifejezni, ami mos bennem van... Rímekre szedve csak üres  versszak...

Fáradt vagyok és ki vagyok égve, félek a haláltól, de utálom, hogy élek.

Mosolygok folyton és megjátszom magam, nem akarom senkinek megadni magam...

Ijesztő, sötét és  érthetetlen lettem, feleslegesnek érzem, amit eddig tettem.

Nem látok kiutat, minden sötét és sivár, legszívesebben egész nap csak az ágyat nyomnám.

Csittttt, psssztt figyeld mit súgnak bennem: ma is felesleges volt felkelnem...

Nem érek semmit, nem vagyok senki, nélkülem a világban is jobb lenne lenni.

Tükörbe nézek és szembeköpném magam: Hogy tudsz így élni, te rusnya kurva???

Minden amihez érek darabokra esik, nem tehetek így boldoggá senkit!

Utálom minden mozdulatom, minden kiejtett szavam, 

Utálom,hogy minden lélegzetvétellel eltöltött időm hasztalan.

Utálom, hogy nem tudom elmondani vagy elűzni a bennem lakó démonokat,

és  hogy úgy érzem, hogy már csak egy utolsó hajszál tartogat.....

Hullócsillagok

Szép nyári éjjel megjelennek, 

fényesen ragyognak, aztán kihunynak teljesen.

Minek jönnek és hová tartanak?

Csak egy kivánság erejéig maradnak...

Kivánságból nem lesz beteljesülés, csak sóhaj vagy sikoly

Hallod végre te Csoda? Mond hogy itt vagy valahol...

Pénz

"Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni."

Elegem van a mai világból, mert nem szól másról csak a pénzhiányról. Életek, kapcsolatok mennek ez miatt tönkre, pedig ha jobban megnézzük, csak egy sima papirdarab, mégis minden erről szól. Ha nincs az a baj, ha túl sok van az a baj, mindig csak a baj van vele.
Fiatalok nem tudnak életet kezdeni, mert hát miből lehetne? Munka nincs, vagy ha van a fizetés mire elég? Lakásra? Esküvőre? Gyerekre? Aha, vagy örül az ember, ha ehet belőle.
Szerelem manapság? Veszekedés, mert nincs pénz, veszekedés, mert nincs miből indulni a közös jövőbe, veszekedés, hogy most ki fizet, veszekedés, mert nincs program, mert nincs miből bármit is csinálni. Ki veszekszik már az miatt, ami belső személyiség próbléma, és lehet rajta segiteni?! Úgyan már minek arról beszélni? Nem számit, ha van pénzed nincs vita, ha nincs pénzed van vita. Na jó, ha van akkor is van vita, mert mire költsük?
Miért lett ennyire fontos? Nem sokára már a levegőért is fizetni kell? Hol vannak az igazi értékek?
Ki értékel manapság egy szép verset, képet, virágot? (JA igen, ezekért is általában fizetni kell.)
Hol van már az, hogy azért szeretünk valakit aki, nem azért ami? Hogy, ha összeakarjuk kötni az életünket ill gyereket akarunk, akkor nem 30év fölött lehessen csak vállalni, mert addig karriert kell építeni?
Nem tudom... Nem értem... Nem is megy az írás, mert csak elkeseredek... bocsi..

Karma

Boldogság, szép szó, de azt hiszem, nem nekem való. Minden tettem csak hiába való.
Úgy látszik nem érek soha semmit, nekem nem jár ki az amit szeretnék.
Minden fontos, csak én nem vagyok az, minek törjem magam, ha a karmám nem hagy?
Karma, sors talán egyre megy nálam, hisz mindig ugyan az a vége, semmi mást nem láttam.
Kisért a múlt, ami újra átcsúszik a jelenbe, meg élem azt, amiről hittem, hogy már elfelejtem.

Halál angyala

Pergő. lassan szálló fehér tollak.
Száradó, aszalódó bőr a koponyán.
Nézd elhullanak az arany hajak sorban.
És nem marad semmi a kor porán.
Aszalódik a test, és vele a lélek túl korán.
Meghalt az érzés, meghalt az örök láng.
Nem marad semmi remény a hegy fokán.
Csak,mint a fekete angyal él tovább a halál....

Fény

Apró láng, semmi több, csak fény a sötétben és melegség.
Apró láng, semmi több, csak pislákoló fénysugár.
Apró láng, semmi több, csak fújó szélben álló reménység.
Apró láng, semmi több, csak ez volt a lelkem, ami, hol ragyogott, hol égett.
Talán nem akart semmit, csak világítani. Csak lenni másokért és melegséget hozni egy téli éjszakán. Melegíteni, mikor nincs más.
De talán világot akart váltani, talán Ő akart lenni a fény a sötétben, ami felsegíti az elesetteket és begyűjti a fázó lelkeket. Talán túl sokat akart.
Nem tud megtenni mindent. Sőt talán nem tud semmit tenni. Jár körbe-körbe üldözve a menekülteket.
Aztán rájön, hogy nem több ő, csak egy parázsló kanóc.... Nem fény, nem melegség, nem remény... Csak egy szembe szélben parázsló piciny káprázat. Hogy tudna ő bármit is? Hogy lehetne Ő a megmentő? Hiszen saját magán se tud segíteni... Rajta se tudnak segíteni. Hiába van ott a parázslás mögött a ragyogó fényesség, ha nincs erő, nincs bátorság, nincs segítség...
Akkor elalszik minden, beleveszik a sötétség legfeketébb hátterébe is.
Apró láng, semmi több, csak a képzelet volt ez.
Apró láng, semmi több, csak parázsló kanóc.
Apró láng, semmi több, csak bátor gondolat.
Parázsló fénypont, semmi több, csak szél által elfújt üres mondat.....

Bolyongás

Eltévedtem, merre tartok? Fekete ürességet látok. Üres minden: a táj, a szavak, üresek a lelkemben a falak. Kiürültem, nincs bennem semmi. Úgy érzem már ideje menni. Bukott vagyok, egy Földre tévedt lélek, tulajdonképpen minek is élek?
Körbenézek, de igazából nem látok, halott minden e világon. Csupasz szobák, arctalan arcok, felesleges küzdelmek és harcok.
Elfáradtam, nem akarom tovább, viszlát fényesség, viszlát világ.
Nem fáj már semmi, nem akarok lenni. Mosolygok, mert az őrület utat tört, mosolygok, mert már nem érdekel....Őrült mosoly, akarod látni?

Baj

Baj van és nemtom mi, beképzelek mindenféle szart. félek. nagyon félek. összejött minden, jó kapcsolat, jó munka és én mégis....szóval mégis...

Kiáltás

El akarok tűnni,
meg akarok szűnni,
A semmibe rohanni
Kívülről rohadni.
De ne aggódj, nem kiáltok.

Unom a haragot,
Unom a visszhangot,
Unom a lelkiismeret
harangjait a fejemben
De ne aggódj, még nem kiáltok.

Elegem van magamból
Elegem van a gyűlölködő hangból.
Elegem van, hogy nincs hová bújnom,
Hogy mindig ugyanazokat a szavakat fújom.
De ne aggódj, csak belül kiáltok.

Szeretném látni a fényt a végén,
Szeretném megélni álmaim lényét.
Szeretném, ha nem fájna ennyire
Szeretném, ha lényem eltűnne messzire.
Most már aggódj, mert már kiáltok.

Egy szív vallomásai

Tudod Te, hogy mit jelentesz nekem? Hogy tudhatnád, hisz elképzelni se lehet. Írhatnék, most csöpögős közhelyeket, de abban hol lenne, az amit érzek? Nehéz erről írni, hisz már sokan megírták, de mégis vágyom arra, hogy tudathassam a világgal.
Össze voltam törve, valahol még mindig darabokban vagyok, erre jöttél Te és az egész életem megváltozott.
Nézlek, sokszor csak nézem egy-egy mozdulatod és boldoggá tesz, hogy melletted vagyok. Szeretem mikor mosolyogsz, mikor éjjel álmodban motyogsz, szeretem, amikor melletted alhatok. Nem éreztem még magam ilyen biztonságban, valahogy már úgy érzem nem bánthatnak az árnyak. Mintha megleltem volna azt a helyet, amit mindig is kerestem.
Mindenki mondja, hogy "oh majd elmúlik, hogy megunod ezeket", de honnan tudhatnák miket is érzek? És ha elmúlik, és nem lesz már lángoló? Attól még a biztonság és a szerelem nem változó.
Jól érzem magam, végre boldog vagyok. Szeretném, hogy már minden nap így érjen utol.
Szerelem, család, boldogság, ami csak a miénk. Szeretnék megadni bármit amit csak kérsz.
Szeretném meghálálni, amit talán Te észre sem veszel, hogy mennyi mindent adsz nekem, amit eddig nem élhettem meg....

Otthon

Mit is nevezünk otthonnak? Honnan tudod, hogy hazaértél?
Számodra mit jelent ez? Egy ház, egy lakás, egy ágy vagy egy személy?
Fizikai vagy lelki síkon létezik?
Számomra most egy személy mellett ébredés jelenti az Otthont. Egy személy, akit "valahol már láttam", és sose gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogja nekem jelenteni; Szerelem és biztonság.
Az az érzés, hogy mikor mellettem van, akkor már nem olyan félelmetes a világ, amikor megszűnik a fájdalom és csak a boldogság létezik. Azt hiszem, erre használják még a Bizalom szavát is. Sajnos eddig nem tudtam, hogy mit is jelent ez. Milyen csodálatos bízni és megmutatni magad. Amikor nincsenek álarcok, nincsenek megjátszások vagy rettegések, mert nem kell többet félned, mert van Ő és akkor is ott van, ha megmutatod ki is vagy valójában.
Mikor rettegsz a sötéttől, minden éjszakád rettegéssel telik, mert álmatlansággal küzdesz és félsz a sötétben megbúvó árnyaktól. Aztán belép az életbe, lefekszik melléd az ágyba, megfogja a kezed. Körülvesz az illata, a melegsége és a lénye. Már nincs mitől félned, mert úgy érzed, hogy ennek így kell lennie, otthon vagy: a meleg és biztonságos világodba, ahol nem bánthatnak a sötétség teremtményei,mert Ő veled van és fogja a kezed és elijeszt mindenkit, aki árthatna neked.
Becsukod a szemed, és sok sok év óta először békében alszol el. Nyugodtan, mélyen és őszintén. Ha mégis felriadnál,mert a rossz álmok így is üldöznek, akkor is tudod, hogy ott van melletted, csak ki kell nyújtanod a kezed és megérintheted, beletúrhatsz a hajába, hozzábújhatsz és már is újra körülvesz a béke és a nyugalom, és pillanatokon belül megnyugszik a szíved és újra hazatalálsz.
Reggel kinyitod a szemed és az éjszaka árnyait beborítja a hajnal világossága, a nap sugarai és mosolyogva nyitod ki a szemed, hisz tudod, hogy csak oldalra kell fordulnod és az éjszakai őr angyalod még ott szuszog melletted és vele kezdődik egy új napod. Mosolyogsz, mert érdemes felkelni. Érzed, hogy élsz és boldog vagy. Finoman átöleled, és a szívverésének zajával hallgatod a reggel közeledtét és az új nap ébredését.
Nekem most ez jelenti az "Otthont", Ő jelenti az otthont és a biztonságot. Ő és vele egy nap lezárása és egy új napra ébredés.

Legyen már holnap...

http://www.youtube.com/watch?v=BU0qteRQuZI

Pillanatok alatt hullik szét minden darabokra.......
Boldog új évet.......csak legyen már...

A katona harca

Tűz lobbant valahol, amitől a katona a porba hullt.
Térdelve, hangosan zokogott, hogy lehet, hogy amiben hitt így megkopott?
Bátor harcos volt ő, a hősök egyike, akinek csak a hite volt a mindene.
Szilárdan állt, és hitte, hogy sérthetetlen, hisz a lelke bezárult, nem maradt más csak elme.
Biztos volt benne, hogy állhat ily magányosan, hisz az érzelmek csak halált hozhatnak.
Nem értette mi történt, nézte a lábait, hogy történhet ez, hisz két lábon áll itt.
Nem ólomból van, hanem a legnemesebb acélból, rendíthetetlen igaz, de teljesen más célból.
Aztán jött Ő, szárnyai vörösek, tökéletlen angyal, neki mégis a minden lett.
A katona kezéből kiesett a fegyver, harcolni már képtelen, és nem is érthette meg.
Üres kezével, most az Ő kezét fogta, tudta, hogy egy pillanat, de mégis odaadta.
Szíve megtelt, hite meggyengült, ereiben a vére örült táncba lendült.
Ezen az éjszakán nem értette, hogy élhetett eddig egyedül, hisz ma már képtelen...
De jött a hajnal, és Ő is vele ment. A katona hajtogatta, hogy tudta hogy ez lesz, hisz máshogy nem lehet...
Újra egyedül állt a harc mezőn, máskor pedig saját lelkével szemben ült.
Majd lassan tett egy lépést és még egyet, érezte, hogy fáj, de másképp megreked.
Valami kettészakadt benne, hirtelen meghasadt, de csak ment tovább,ott hagyva több darabba.
Nem adta fel, hisz ő egy bátor katona, előre nézve haladt önmagával harcolva.
A tűz égetett, fényesen lángolt, de belelépett és már nem is félt a haláltól.
Ó, mily csodás volt a lángok közt elégni, forróra hevülni, majd a pernyében szállni.
Boldog volt, hisz már nem volt egyedül, szívében az éjszaka emléke, a lelke meg elkerült.
Messze földeket járt be, megismert társakat, már nem számított a gyűlölet és a harag.
Retteget, félt, hogy megint fájni fog, de látta, hogy minden lélek ugyan így bolyong.
Végigmérte magát és örülten kacagott - lám mégis csak egy megégett fém szív vagyok...-

Utazas az eletbemben

Zene:
http://www.youtube.com/watch?v=O5PfckdCtqs


Arcok jonnek-mennek. Pillanatok peregnek megallithatatlanul. Hova rohan az elet? Vajon mi fele tart?
Megtorpansz a sotetben es nezed a vasznat. Eleted vasznat. A multad filmjet vetitik. Jaj, de edes artatlan gyermek voltal. Nezd, ep megteszed az elso lepeseket, majd elesel. Mindig elesel. De ujra es ujra felallsz, amig vegul mar szaladni is tudsz. De meddig maradhatsz itt nezni a multadat? Mi lesz a tovabbi filmkockakon igy? Latod mar is itt tart a kep, hogy ulsz es ujra es ujra hatranezel. Semmi sincs a jelenedben, csak a multad fekete-feher kockai. Kisertenek es kovetnek. Hiaba mondjak, hogy lepj tul rajtuk,mert konnyu... Hogy lenne az, amikor mindenki tudja az igazsagot?! Lehetetlen tul lepni teljesen, felesleges is probalkozni.
Emlekszel az elso haziallatodra? Milyen volt megkapni es nevelgetni? Vagy a szamodra "ez volt eletem legjobb szulinapja" emlekekre? Elso szerelem majd a fajo szakitas? Eleted meghatarozo emberek csillingelo nevetesere, szemuk pillantasara, boruk illatara es az olelesekre? Es mikor kileptek az eletedbol es mar csak a fajdalom maradt, emlekszel a pillanatra? Igen altalaba a fajdalomra tisztabban emlekszel. Az eros melly erzelmek valahogy tisztabban jonnek, es ujra es ujra ateled. Tenyleg azt hiszi valaki, hogy ezt el lehet felejteni? Hogy 10 ev mulva nem rohogsz, vagy zokogsz ezeken? Hogy halalod elott, oregkorodban nem lesz olyan jo visszanezni a filmen, ahogy megismerted a legjobb baratod, ahogy osszevesztetek, majd kibekultetek, de valahol mindig is tudtatok h osszetartoztok es kialakult az a kapocs,ami nelkul nem elet az elet?
Vagy ha megerzed az elso szerelmed illatat a tavaszi meleget hozo szelloben a viragok illata kozott? Es nagyon jol tudod, hogy a gyomrod ugyanugy osszerandul,mintha ott allna, ugyanugy faj az ami elmult,mint sok sok eve. Mert az ember birtoklo, es nehezen felejt. Talan nem is akar felejteni, hisz ebbol epul az ember. Minden filmkocka egy ujabb tegla, amihez a cementet te kevered, hisz csak te dontheted el, hogyan tapasztod egymashoz a darabokat.
Megsugok valamit, amire mostanaba jottem ra. Ne kuzdj, ne harcolj, engedd a fajdalmat, hagy jarjon at, hisz ez a normalis. Minden faj, ha vege. Es soha nem tudod lezarni teljesen.
Hat fogd a filmedet, es rakd zsebre a kockakat. Ne az egeszet, csak filmkockakat, vagy fenykepeket. Minden darab te vagy, hat minek kidobni?
De ne nezegesd mindig, hisz ha felvillan egy erzelem ugy is latod oket. Inkabb bovitsd.
Most allj meg es gondolkozz kicsit, mert a kerdeseimmel mar visszaemlekeztel, most nezz korul.
Mit latsz? En ep egy teraszon ulok Ausztraliaban, ahol most eleg borus az eg,de neha kisut a nap es megvilagitja a tavaszi viragok szineit. Tavasz van, minden uj eletre kel. Beszivom a levegot, majd kiengedem. Magamba szivom az illatot es elrakom. Mosolygok meg hallkan szol a zene, ahol a 30y pont azt enekli, hogy "azon gondolkodott, hogy mi lett volna belole, ha nem hatra indul el, hanem elore, es hogyha szamolni vissza, visszafele kezd el, nem harommal vegez, hanem az eggyel" Na igen, valami ilyesmirol beszeltem...
Es, hogy mi lesz velem, ha nem hatra indulok el? Meg nem tudom, de terveim vannak. A fejemben en vagyok a film iroja, de az elet a rendezo. De szeretnek vegre sok mindent, terveim vannak, amit megvalositok, azert, hogy az eddigi drama kategoria talan happy endes komediava alakul at.

Ejjeli latomas

Zene hozza.
http://www.youtube.com/watch?v=inbk68QVibA&feature=related

Azt hiszem, valahol mar lattalak.
nem tudom, hol es mikor, de akkor is mar vartalak.
Orzom az arcod, sokszor latlak ejjel
valosag vagy? vagy tudatom csak kepzel?
Fajo maganyom partjat verdeso hullamok
Remenyem tengereben uszo konnyu buvarok.
Igazgyongyot keresnek, de eddig csak hamis akadt
Pedig biztosan tudom, hogy valahol mar lattalak....

Varva varlak, fohaszokat mormolva keresem
vadul verdeso rabsagba ragadt szellemem.
Legbelul erzem, hogy josz es ismerlek
Nem lehet a lelkem lelancolt szerelem.
Ereimben a verem vadul forr es luktet
Szivem minden dobbanasa erted kuldet.
Te is csak egy kodben allo maganyos alak vagy
Pedig biztosan tudom , hogy valahol mar lattalak...

Prédikátorok

Bort isztok és vizet prédikáltok,
de tudjátok mit, csak mosolygok rátok.
Én őszinte voltam veletek,
Ti meg? Ti csak játszogattok egy szerepet.
Azt mondjátok, hogy lélek, csakra és szeretet?
Ugyan már ti se gondoltátok komolyan ezeket.
Nem bántottam soha, adtam amit tudtam,
és ti tanítotok, engem, hogy mit hogyan?
Haha, fogadjam meg ezt a tanácsot?
Én is hazudjak a szemetekbe, amit ti csináltok?
Beszéljek én is arról milyen őszinte vagyok?
Közben hátad mögött a "szerelmeddel" dugok?
Ugyan már, szóra se érdemes ez az egész.
Legalább látom, hogy lehet, hogy nem vagyok merész,
hogy nincs kisugárzásom, hogy nem vagyok egész
De már tudom, inkább vagyok magányos, és kevés
mint hazug, erkölcstelen színész.
Példaképek voltatok, már csak egyszerű emberek.
Szuper erőtöket már nem látom bennetek.
Nem hazudtam soha, egyszerű és őszínte voltam,
Nem érzem magam prédikátornak.
De köszönöm, mert most önbizalmat adtatok.
Mert én legalább tisztán és naivan ember maradhatok.

Soha

Soha ne hidd el azt aKit látsz, mert sokszor vakon nézel, és kiderül, hogy nem létezik.

Kérdések és vallomások

Vajon mi alapján érzünk valaki iránt? Ki dönti el, hogy így legyen?

Minél többet olvasok róla, annál több a kérdésem.
"A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló komplex vonzalom. A másik ember egész lénye alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki közösség harmóniáján át, a nemi vágyakozásig bezárólag, - mindent magába foglal.

A szerelemnek csak úgy, és akkor van értelme, ha beteljesedett vágyakozásról, kölcsönös vonzalomról van szó. Amennyiben a szerelem nem ilyen, úgy értelmetlen.A viszonzatlan szerelemnél nincs rosszabb és egészség rombolóbb, ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne olyan embert tüntessünk ki szerelmünkkel, aki nem méltó rá."

És ezt ki határozza meg? Hogy lehet értelmetlen az ami önmagába is szép, mert az érzés gyönyörű, még akkor is ha fáj.
Sokan hisznek a "szerelem első látásban", sokan a "megismerem és megszeretem-ben".
Mindenkinek más a szebb, és mindenki máshogy találja meg.
De azt veszem észre, hogy az a legszebb (nálam), mikor hirtelen jön, de sok sok év után.
Megismersz valakit és éltek egymás mellett, úgy hogy sose gondolsz úgy rá, hogy uh milyen pasi/csaj. Hanem jó ismerős, köszöntök egymásnak és ennyi, nem mozgat meg.
Sőt rá nézel és: nem az esetem,mert fekete/szőke a haja, és egyébként is te a kék/barna szeműeket szereted, meg hát biztos nem is jó fej...
Aztán a Sors úgy hozza, hogy megismered közelebbről, egyre egyre közelebbről. ÉS már minden külsőség eltűnik. Újra ránézel, de már más az arca, mi történt?? Mért lett más? Mi változott? A haj és a szem szín ugyan az maradt, akkor mi történt?
Már a fekete hajról a csillagos ég jut eszedbe, vagy a szőkéről a Kis hercegből ismert részlet a búzamezőről. Már nem egy haj szint és szem színt látsz, hanem A haj szint és szem szint. A lelke körülveszi a külsejét. Eltűnik minden, de minden, amiben eddig hittél. Látásod megváltozik, a külseje már a belsőt tükrözi. ÉS azt veszed észre, hogy te is megváltoztál. Ragyogsz tőle. Mint a vicces idézetben: " A szerelem olyan, mint a bepisilés. Mindenki látja rajtad, de csak Te érzed a melegét". NA pontosan.
Megszereted még a hibáit is, szereted az idióta szokásait, amik talán régen idegesítettek. Szereted ahogy mosolyog, vagy a mozdulatát, mikor egy csak rá jellemző dolgot tesz.
Már nincs zsákbamacska, már nincs az a félelem, hogy úr isten és ha majd.. és ha... Mert már ismered.
Úgy érzed, mintha év ezredek óta ismernéd, mellette mersz önmagad lenni, mellette nem zavar semmi. És nem akarod a lelkét birtokolni, csak csendben mellette lenni, ha kell, és boldognak lenni, ha ő is az.
Na igen ám, és itt a bökkenő, mert két dolog lehetséges:
HA összejön és Ő is így érez, akkor az egekbe emelkedsz, és boldog vagy
De ott van az is, amikor nem így érez, és észre sem vesz. Megteszel mindent, hogy a kedvében járj. A barátok és ismerősök akik ismernek titeket, azt kérdezgetik tőled, hogy mért nem vagy vele? Szinte mindenkinek természetes lenne, csak neki nem.
És ilyenkor felmerül a kérdés, hogy miért? Miért csak Ő nem veszi észre? Miért mikor végre virágzol és önmagad vagy? Miért mikor ugyan az a vágy és jövőkép hajt titeket előre? Miért mikor annyi dologba megegyeztek?
vagy ha saját oldalról nézzük, akkor Mért pont Ő? Ki döntötte ezt el? Mért kell egyszerre fájnia és szépnek lennie? Mért nincs választás? Talán van remény? Vajon tudja mennyit ér egy perc vele és egy szava? Vajon mi lenne ha mondanád neki? Vagy mért nem segít valaki? vagy hol van egy angyal?
Nem tudod, úgyhogy hagyod, hogy csak érezz, hogy nevess és sírj.
De tudod, hogy öszíntén szeretsz és talán neked ennyi elég.