Az a baj...

Az a baj, hogy tényleg annyira fent tudok akadni kis dolgokon, hogy utána már semmihez nincs kedvem. Nem lenne szabad... mindenki azt mondja, hogy "lépjek túl rajta", meg " te irányitod a gondolataid" meg a "depresszió nem betegség", "másnak sokkal rosszabb", "szimpla önsajnáltatás"... mi van akkor, ha ez nem így van? ha 12 év alatt nem múlt el????
Tegnap úgy érzem, hogy elvettek tőlem valamit, amit a sajátomnak éreztem. Talán igazuk volt... talán tényleg nem tudom, hogy hol az elég... de mégis... Mostanában csak ez adott erőt, szerettem érte felkelni, szerettem csinálni. Talán egyedül ez vidított fel.... Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem is az enyém, mert nem én fizetem...Hogy dolgozok sokat, és még hobbym se lehet... Nekem ez volt a hobbym. az egyetlen dolog, amit úgy éreztem, hogy jól csinálok. már nem..hiszen "túlzásba viszem és nincs rá pénzem". hát igen. ezért se érdemes dolgozni. mi marad ezek után??? Hová tovább??? legszívesebben, most mindent eladnék, hogy mások lássák, hogy tessék igazatok volt. Igen nem tudom ellátni, igen túlzásba viszem és igen hülyeség az egész. Elment a kedvem az egésztől.......
De az is rossz, hogy ha igazából megkérdezi valaki, hogy mi a bajom, akkor a válaszom annyi lenne csak, hogy "minden és semmi"....Nem tudom, és ép ez a rossz... segítenék én magamon, de nem tudom, hogy min változtassak, hogy jobb legyen, mert bármit csinálok a hangok ott  maradnak, és ha egy kicsit jobban érzem magam, akkor mindig emlékeztetnek rá: "emlékszel amikor ezt meg ezt tetted,??" vagy "nézz tükörbe és máris nem vigyorogsz te dagadt tehén" vagy "tudod, hogy unalmas és furcsa vagy, szóval úgyse hall meg senki, vagy rád se figyelnek...". ÉS ennyi.

Halkan suttogó szavak

Hangokat hallok... Vajon honnan jönnek ezek? Más miért nem hallja, amit én érzek??

Belső démonaim megint kergetnek, halottnak hittem őket, de most újra élnek.

Elég volt! - sikítanék bele a  világba, de tudom, hogy minden, csak siket fülekre találna.

Nem tudom szavakban kifejezni, ami mos bennem van... Rímekre szedve csak üres  versszak...

Fáradt vagyok és ki vagyok égve, félek a haláltól, de utálom, hogy élek.

Mosolygok folyton és megjátszom magam, nem akarom senkinek megadni magam...

Ijesztő, sötét és  érthetetlen lettem, feleslegesnek érzem, amit eddig tettem.

Nem látok kiutat, minden sötét és sivár, legszívesebben egész nap csak az ágyat nyomnám.

Csittttt, psssztt figyeld mit súgnak bennem: ma is felesleges volt felkelnem...

Nem érek semmit, nem vagyok senki, nélkülem a világban is jobb lenne lenni.

Tükörbe nézek és szembeköpném magam: Hogy tudsz így élni, te rusnya kurva???

Minden amihez érek darabokra esik, nem tehetek így boldoggá senkit!

Utálom minden mozdulatom, minden kiejtett szavam, 

Utálom,hogy minden lélegzetvétellel eltöltött időm hasztalan.

Utálom, hogy nem tudom elmondani vagy elűzni a bennem lakó démonokat,

és  hogy úgy érzem, hogy már csak egy utolsó hajszál tartogat.....

Hullócsillagok

Szép nyári éjjel megjelennek, 

fényesen ragyognak, aztán kihunynak teljesen.

Minek jönnek és hová tartanak?

Csak egy kivánság erejéig maradnak...

Kivánságból nem lesz beteljesülés, csak sóhaj vagy sikoly

Hallod végre te Csoda? Mond hogy itt vagy valahol...

Pénz

"Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni."

Elegem van a mai világból, mert nem szól másról csak a pénzhiányról. Életek, kapcsolatok mennek ez miatt tönkre, pedig ha jobban megnézzük, csak egy sima papirdarab, mégis minden erről szól. Ha nincs az a baj, ha túl sok van az a baj, mindig csak a baj van vele.
Fiatalok nem tudnak életet kezdeni, mert hát miből lehetne? Munka nincs, vagy ha van a fizetés mire elég? Lakásra? Esküvőre? Gyerekre? Aha, vagy örül az ember, ha ehet belőle.
Szerelem manapság? Veszekedés, mert nincs pénz, veszekedés, mert nincs miből indulni a közös jövőbe, veszekedés, hogy most ki fizet, veszekedés, mert nincs program, mert nincs miből bármit is csinálni. Ki veszekszik már az miatt, ami belső személyiség próbléma, és lehet rajta segiteni?! Úgyan már minek arról beszélni? Nem számit, ha van pénzed nincs vita, ha nincs pénzed van vita. Na jó, ha van akkor is van vita, mert mire költsük?
Miért lett ennyire fontos? Nem sokára már a levegőért is fizetni kell? Hol vannak az igazi értékek?
Ki értékel manapság egy szép verset, képet, virágot? (JA igen, ezekért is általában fizetni kell.)
Hol van már az, hogy azért szeretünk valakit aki, nem azért ami? Hogy, ha összeakarjuk kötni az életünket ill gyereket akarunk, akkor nem 30év fölött lehessen csak vállalni, mert addig karriert kell építeni?
Nem tudom... Nem értem... Nem is megy az írás, mert csak elkeseredek... bocsi..

Karma

Boldogság, szép szó, de azt hiszem, nem nekem való. Minden tettem csak hiába való.
Úgy látszik nem érek soha semmit, nekem nem jár ki az amit szeretnék.
Minden fontos, csak én nem vagyok az, minek törjem magam, ha a karmám nem hagy?
Karma, sors talán egyre megy nálam, hisz mindig ugyan az a vége, semmi mást nem láttam.
Kisért a múlt, ami újra átcsúszik a jelenbe, meg élem azt, amiről hittem, hogy már elfelejtem.

Halál angyala

Pergő. lassan szálló fehér tollak.
Száradó, aszalódó bőr a koponyán.
Nézd elhullanak az arany hajak sorban.
És nem marad semmi a kor porán.
Aszalódik a test, és vele a lélek túl korán.
Meghalt az érzés, meghalt az örök láng.
Nem marad semmi remény a hegy fokán.
Csak,mint a fekete angyal él tovább a halál....

Fény

Apró láng, semmi több, csak fény a sötétben és melegség.
Apró láng, semmi több, csak pislákoló fénysugár.
Apró láng, semmi több, csak fújó szélben álló reménység.
Apró láng, semmi több, csak ez volt a lelkem, ami, hol ragyogott, hol égett.
Talán nem akart semmit, csak világítani. Csak lenni másokért és melegséget hozni egy téli éjszakán. Melegíteni, mikor nincs más.
De talán világot akart váltani, talán Ő akart lenni a fény a sötétben, ami felsegíti az elesetteket és begyűjti a fázó lelkeket. Talán túl sokat akart.
Nem tud megtenni mindent. Sőt talán nem tud semmit tenni. Jár körbe-körbe üldözve a menekülteket.
Aztán rájön, hogy nem több ő, csak egy parázsló kanóc.... Nem fény, nem melegség, nem remény... Csak egy szembe szélben parázsló piciny káprázat. Hogy tudna ő bármit is? Hogy lehetne Ő a megmentő? Hiszen saját magán se tud segíteni... Rajta se tudnak segíteni. Hiába van ott a parázslás mögött a ragyogó fényesség, ha nincs erő, nincs bátorság, nincs segítség...
Akkor elalszik minden, beleveszik a sötétség legfeketébb hátterébe is.
Apró láng, semmi több, csak a képzelet volt ez.
Apró láng, semmi több, csak parázsló kanóc.
Apró láng, semmi több, csak bátor gondolat.
Parázsló fénypont, semmi több, csak szél által elfújt üres mondat.....