2009. június 1., hétfő

Álmok


Ma éjjel álmodtam. Mindig elgondolkodok ilyenkor, hogy miért vannak az álmok?
Azért, hogy az egekbe emeljenek egy pillanatra? Majd az ébredés után a földbe tiporjanak?
Olyan, mint a szerelem. Egyik pillanatban a világ mindenség, a következőben pedig rém álom. Öleled a párnád, fogod a levegőt, kapkodsz a semmi után. Majd kinyitod a szemed, és látod, hogy nem létezett, amit valósnak hittél. Szemedet könny borítja el, mert csak egy valótlan emléket látsz.
Nem választhatod meg az álmaid, ugyanúgy, mint ahogy a szerelmed sem. Csak jönnek, betöltik a tested, a szíved, a fejed és mindened. Körülvesz és te magad leszel a szerelem és az álmok. Nem tudod kitörölni, őrzöd a pillanatokat, amiket az élet adott. Mosolyogsz, majd sírsz, de mégsem cserélnéd le ezeket az ajándékokat bármennyire is fájnak. Mért nem lehet ezt irányítani? Ki dönti el, hogy így legyen?
Érezted már? Érezted már azt, mikor ott van Ő, akkor bármire képes lennél? Nincs benned félelem, csak megfognád a kezét és akár hegyeket másznál vele, akár a kútba ugranál, ha arra vágyna. Ölelkezve belevetnétek magatokat a világ legmélyebb kútjába, és nem lenne benned félelem, mert bízol benne. Mellette nem félsz elérni a csillagokat, mellette nem félsz önmagad lenni. Bízol benne, és ő is benned. Elmondod minden titkodat, feltárod az igazi arcod, ő pedig mosolyogva hallgatja. Látjátok egymás hibáit, de még azok is szépek. Nem számit semmi. Nincs idő, nincs tér, nincs jövő. Csak a pillanat van és a szemeibe elterülő mindenség. Apró lépésekben megismeritek egymást és hihetetlen módon mégis egyre jobban és mélyebben szeretitek egymást.
De mi a helyzet, ha ez csak egyoldalú, vagy még nem találtál ilyet? Akkor harcolj tovább és ne add fel. Élvezz ki minden pillanatot, ami csak egy kicsit is hasonlit ezekhez a dolgokhoz, és adj hálát, hogy megkaptad ezt. Nem tudhatod mit hoz a holnap, de tehetsz érte.
Most boldog vagyok, de egyben mérhetetlenül szomorú is. Mégsem cserélném le, amit álmodtam. Bár nem a valóság volt, de erőt adott, hogy ne adjam fel. Érzem még az álmaimban érzett illatot, amit a bőre árasztott, érzem karjainak ölelését és a forró csókjának az izét.
Kivánhat e ennél valaki is többet, mégha csak álom is? Nem lehetek mohó, örülöm kell ennek a tudatalatti ajándéknak is, mert ráébresztett, hogy érzek, és hogy erősen és tisztán érzek. A legnagyobb ajándékot, amit kaphatunk: szeretet és szerelmet. Tisztán és őszíntén.