Szárnyalások

Hagy szállhassak,
na kérlek, csak egy napot!
Hagy hozzak le fentről egy csillagot,
Lehoznám a fényét és a melegét,
hogy beteritsem vele a Föld egyik felét.
Tudod mit? inkább pillangó lennék,
hernyóból szépséggé fejődnék.
Repülnék virágról virágra,
pedig csak 3 hónapra jöttem a világra.
Szabadon és színesen élnék.
Nem számitana más csak a kék ég.
Áh azt hiszem, ez se a minden,
mert társak nélkül mit ér az egész?
Azt hiszem nincs nagyobb vágyam,
csak hagy lehessek a Tiéd.
És azt kérdezed, hogy minek?
Mert úgy szárnyak nélkül is hozhatnék csillagot,
És pillangóként is érinteném a Napot.
Szabadon élnék, de mégsem egyedül,
Nem lenne félelem, nem lenne ami menekül.
Nyugi, ne aggódj, most is boldog vagyok,
hisz Veled tölthetek pár pillanatot.
Szállnék, lepke lennék, eget is fognék,
De azt hiszem, mégis csak Igazi Énem lennék.

Álmok

Ma éjjel álmodtam. Mindig elgondolkodok ilyenkor, hogy miért vannak az álmok?
Azért, hogy az egekbe emeljenek egy pillanatra? Majd az ébredés után a földbe tiporjanak?
Olyan, mint a szerelem. Egyik pillanatban a világ mindenség, a következőben pedig rém álom. Öleled a párnád, fogod a levegőt, kapkodsz a semmi után. Majd kinyitod a szemed, és látod, hogy nem létezett, amit valósnak hittél. Szemedet könny borítja el, mert csak egy valótlan emléket látsz.
Nem választhatod meg az álmaid, ugyanúgy, mint ahogy a szerelmed sem. Csak jönnek, betöltik a tested, a szíved, a fejed és mindened. Körülvesz és te magad leszel a szerelem és az álmok. Nem tudod kitörölni, őrzöd a pillanatokat, amiket az élet adott. Mosolyogsz, majd sírsz, de mégsem cserélnéd le ezeket az ajándékokat bármennyire is fájnak. Mért nem lehet ezt irányítani? Ki dönti el, hogy így legyen?
Érezted már? Érezted már azt, mikor ott van Ő, akkor bármire képes lennél? Nincs benned félelem, csak megfognád a kezét és akár hegyeket másznál vele, akár a kútba ugranál, ha arra vágyna. Ölelkezve belevetnétek magatokat a világ legmélyebb kútjába, és nem lenne benned félelem, mert bízol benne. Mellette nem félsz elérni a csillagokat, mellette nem félsz önmagad lenni. Bízol benne, és ő is benned. Elmondod minden titkodat, feltárod az igazi arcod, ő pedig mosolyogva hallgatja. Látjátok egymás hibáit, de még azok is szépek. Nem számit semmi. Nincs idő, nincs tér, nincs jövő. Csak a pillanat van és a szemeibe elterülő mindenség. Apró lépésekben megismeritek egymást és hihetetlen módon mégis egyre jobban és mélyebben szeretitek egymást.
De mi a helyzet, ha ez csak egyoldalú, vagy még nem találtál ilyet? Akkor harcolj tovább és ne add fel. Élvezz ki minden pillanatot, ami csak egy kicsit is hasonlit ezekhez a dolgokhoz, és adj hálát, hogy megkaptad ezt. Nem tudhatod mit hoz a holnap, de tehetsz érte.
Most boldog vagyok, de egyben mérhetetlenül szomorú is. Mégsem cserélném le, amit álmodtam. Bár nem a valóság volt, de erőt adott, hogy ne adjam fel. Érzem még az álmaimban érzett illatot, amit a bőre árasztott, érzem karjainak ölelését és a forró csókjának az izét.
Kivánhat e ennél valaki is többet, mégha csak álom is? Nem lehetek mohó, örülöm kell ennek a tudatalatti ajándéknak is, mert ráébresztett, hogy érzek, és hogy erősen és tisztán érzek. A legnagyobb ajándékot, amit kaphatunk: szeretet és szerelmet. Tisztán és őszíntén.

égitest

Jösz, jösz csendesen...
Falakat döntesz, az égbe emelsz,
majd a sárba tiporsz, és mélyre temetsz.
Foglak, vigyázlak, szeretve ölellek,
de mégse elég, zárt kapun zörgetek,
mond mit adjak még? mi lenne elég?
nem voltam ott mindig? miért kevés?
egyetlen vagyok, mindig az egyetlen leszek,
akihez, ha jösz bármikor beengedlek.
soha nem mondtam, hogy nem teheted,
mégha ezzel magamat a mélyre temettem.
Bár értékelnéd, a csodákat mit adok,
Amitől sokszor az arcod úgy ragyog.
de úgy tünsz mintha félnél,
pedig tudod, hogy elég ha megkérnél.
Sokszor hideg képnek tünsz,
én vagyok a kereted, de mégsem türsz.
Nézz fel az égre, keresd meg a csillagunk
És igaz te is látod, hogy mik vagyunk?
örökké ragyogó forró égitestek,
mik az égre fényeket festenek.
Egymás nélkül üresek a fények,
de ha túl közel mennek nagyon megégnek.
Ne égess, kérlek ne vakits teljesen,
Halványítom ragyogásom, hogy a tiéd élhessen.
És jösz, jösz csendesen.

Némaság

Már nem tudom mondani, amit érzek
Némaságba burkolozva, egyedül félek.
Úgyis mindegy hiába is mondanám.
Nem hallgat senki, csak a magány.
Sírni szeretnék, üvölteni, zokogni
Minden ajtón hangosan kopogni.
De csak állok, kezem ökölbe
A szám már bezárult örökre.
Ne tudja senki mi az mit érzek.
Hiába, lassan úgyis elvérzek.

Mindenki

Birom, hogy mindenki kibebaszott okos........
Persze igen jobb nekem igy, persze erős vagyok, ja nem nem fog zavarni. Igen mosolyogni fogok egész hétvégén, hogy mindenkinek jó legyen. mert h nem azért jöttök. Aha végülis nem vetéttek észre a zsinorokat???? Bábu vagyok, mozgassatok KÉRLEK, ha már tudjátok, hogy mit érzek.
Kapjátok be a faszom! De sebaj, megint kinyaloma seggeteket, hogy ezt kaptam. úgyan már tök sima ügy! igazatok van.
Uh képzeljétek holnap felkelek és 5,5 év csak igy ripszropsz eltünik,nem is volt, nem fog fájni! sőt megkérem, hogy előttem dugjon a nőjével....Mert hát ugyse számit, TI TUDJÁTOK!

Üres

Üres szavakat mormolok magamba,
mért nem tarthatlak megint a karomban?
Minden, minden sorra döl halomba,
elmehet mindenki mostmár a faszomba.
Fogom a fegyvercsövét, erősen marokra,
gollyót röpitek a saját arcomba.
Mi vagy te mond mi vagy megint?
Miért nem fejezem már be a kínt?
Meglátlak szívem hevesen ver,
de nekem vajon tényleg ez kell???
Kavarognak fejembe a gondolatok.
Sajnálom, de azt hiszem örült vagyok....

Takarodj!!!!!

TAKARODJ! TÜNJ MÁR EL VÉGRE!
MIATTAD MEGY AZ ÉLETEM EGYRE JOBBAN FÉLRE.
MINDENHOL OTT VAGY, MÉG A LEVEGŐBEN IS,
JELEKET LÁTOK, MINK TALÁN NINCSENEK ITT!
HAGYJ VÉGRE BÉKÉN, ENGEDJ MÁR SZABADON.
MÁR MINDEGY IS NEM HISZEM HOGY MARADOK.
SZERETLEK TITEKET DRÁGA BARÁTAIM,
DE LASSAN MEGÖLNEK A SAJÁT ÁRNYAIM.
EL AKAROK TÜNNI, EL MESSZE INNEN TOVA
HOGY NE GONDOLJAK RÁ TÖBBÉ MÁR SOHA.
HA TE NEM MÉSZ, HÁT ÉN MEGYEK....
VISZLÁT ÉDES ÉLET,ÜDVÖZLET FEKETE HEGYEK....