2009. február 26., csütörtök

Üres



Üres szavakat mormolok magamba,
mért nem tarthatlak megint a karomban?
Minden, minden sorra döl halomba,
elmehet mindenki mostmár a faszomba.
Fogom a fegyvercsövét, erősen marokra,
gollyót röpitek a saját arcomba.
Mi vagy te mond mi vagy megint?
Miért nem fejezem már be a kínt?
Meglátlak szívem hevesen ver,
de nekem vajon tényleg ez kell???
Kavarognak fejembe a gondolatok.
Sajnálom, de azt hiszem örült vagyok....

Nincsenek megjegyzések: